Szerzők: Fülöp Zsófia - Neuberger Eszter - Német Szilvi - Teczár Szilárd - Zöldi Blanka
Orbán Viktor miniszterelnök idén is mondott beszédet az erdélyi Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A miniszterelnök előszeretettel időzíti erre az alkalomra a nagy port kavaró politikai mondásait, 2014-ben itt hirdette meg például az illiberális programját, tavaly pedig itt fogott fajelméleti fejtegetésbe.
Idén a beszédének nagy részét Orbán Viktor a globális politikai megfejtései és víziói tették ki, és - mint általában - leginkább politikai véleményeket és jövőre vonatkozó jóslatokat fogalmazott meg. Ahogy tavalyi cikkünkben, idén is csak azokat a kijelentéseit ellenőrizzük, amikben valamilyen tényállítást tett. Ilyen konkrétumokat főleg a beszédének a vége felé mondott, amikor az “új korszak gazdasági alapjairól” beszélt, és az elmúlt 13 év gazdasági eredményeit ismertette.
Ezeket vesszük most sorra:
Orbán a gazdasági eredmények ismertetését rögtön egy nagyon impresszívnek ható számmal kezdte: “a magyar gazdaság összteljesítménye tizenhárom év alatt megháromszorozódott: 27 ezer milliárdról 80 ezer milliárd forintra nőtt” - mondta. Míg a számok nagyjából megfelelnek a KSH kimutatásainak, a 2023 év végére prognosztizált 80 ezer milliárd forintos GDP azonban a Portfolio elemzése szerint elsősorban a rekordmagas – éves átlagban 18-20 százalékos – infláció miatt várható.
A növekedés pedig azért tűnik ilyen látványosnak, mert Orbán forintban számolt - a nemzetközi gyakorlattól eltérően. Erre Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő már szombati posztjátban felhívta a figyelmet: Hadházy szerint az eredmény leginkább “a forint romlásának és így az inflációnak köszönhető.”
A magyar gazdaság valódi teljesítményéről többet mondanak a közös valutában kifejezett értékek (euróban vagy dollárban a nemzetközi összehasonlíthatóság miatt), valamint az árszínvonalbeli különbségek kiigazítása (vásárlóerő paritáson való átszámolás). Ahogy az Eurostat írja, ennek elmulasztása a magas árszínvonalú országok GDP-jének túlértékelését eredményezi az alacsony árszínvonalú országokéhoz képest – és tulajdonképpen ezt (is) kihasználta értékelésében a magyar miniszterelnök.
A magyar gazdaság teljesítménye dollárban kifejezve a következő pályát írta le 2010 óta: 132 milliárdról indulva – eleinte bukdácsolva – küzdötte fel magát a 2021-ben mért, 182 milliárdos csúcsig, majd esett vissza 2022-ben 178 milliárdra – áll a Világbank kimutatásában. Ha a 2023-as előrejelzéseket is ide számítjuk, – amely a Trading Economics makroökonómiai modelljei alapján 180 milliárd dollár lehet az év végére – akkor se jön ki az Orbán által említett háromszoros növekedés.
Valójában 1,3-szoros szorzóról, vagy 36,3 százalékos emelkedésről beszélhetünk.
Eközben Lengyelországban és Csehországban a bruttó nemzeti termék 2010 óta 44,6 és 39,14 százalékkal, Szlovákiában pedig 26 százalékkal nőtt, tehát a V4-es országok közül csak az északi szomszédunkat előzte a magyar GDP fejlődési üteme.
Ha az egy főre eső nemzeti összterméket vizsgáljuk vásárlóerő-paritáson (azaz a teljesítményt az árszínvonalbeli és a népesség méretéből adódó különbségekkel kiigazítva mérjük), a régióban így is a harmadik helyen állunk jelenleg.
„Ha a fejlettségi céljainkat nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy 2010-ben az európai átlag 66 százalékán, 2022-ben a 78 százalékán voltunk, és 2030-ra oda akarunk érni a 85 és 90 százalék közötti sávba”
- folytatta Orbán a gazdasági eredmények sorolását.
Itt sem hivatkozott a közölt adatok forrására, de a tagállamok uniós átlaghoz viszonyított fejlettségét általában egy főre eső GDP-ben szokták megadni, vásárlóerő-paritáson számolva.
Az Eurostat adatbázisában 2011 és 2022 között találtunk adatokat, ez alapján a miniszterelnök számai nagyjából stimmelnek.
A vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső magyar GDP 2011-ben az EU-s átlag 67 százaléka volt, 2022-ben 77 százaléka.
Ez a fejlődési pálya régiós összevetésben nem számít kiemelkedőnek. Az egy főre eső román GDP ugyanezen az időtávon az uniós átlag 55 százalékáról emelkedett 77 százalékra, Lengyelországban 65 százalékról 80 százalékra, Csehországban 84 százalékról 91 százalékra.
Szlovákiát viszont megelőztük ebben az összevetésben, ott a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GDP 2011 és 2022 között az uniós átlag 76 százalékáról 68 százalékára csökkent.
“Az energiaipari függőségünket terv szerint csökkentjük, most 28 százalékon vagyunk, és 2030-ra – Paks2, napenergia, hálózat-fejlesztések – el akarunk érni oda, hogy a villamosenergia-importunk nulla legyen” -
jelentette ki Orbán, rátérve az ország energetikai helyzetének elemzésére.
Azonban itt sem világos, pontosan milyen adatokra utalt Orbán. “Energiaipari függőség” a közbeszédben az energiaimport-függőségre utalhat: ez egy olyan mutatószám, ami megmutatja, hogy egy adott ország (vagy más területi-gazdasági egység) összes energiaszükségletének biztosítása milyen mértékben függ a külső energiaforrásoktól, az importtól.
A teljes Európai Unió nettó energiaimportőrnek számít: 2020-ban az Unió rendelkezésre álló energiakészletének közel 57,5%-a az uniós tagállamokon kívüli energiatermelésből származott. Tagállamonként jelentősen eltérő a helyzet, Észtországban például 10,5%-os, Németországban 63,7%-os, Görögországban 81,4%-os, Máltán pedig 97%-os volt az energiafüggőség mértéke.
A teljes energiaimport-függőséget vizsgálva Magyarországra nem igaz Orbán állítása, hogy “28 százalékon vagyunk”, a legfrissebb (2021-es) adatok szerint
nálunk 54,5 százalék a függőség mértéke.
Feltételezhető, hogy Orbán a 28 százalékos értékkel a teljes energiamixből csupán a villamos energiára utalt. Magyarországon a villamos energia importja az elmúlt évtizedben stabilan harminc százalék körül mozgott, ahogy az visszakövethető a Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító) publikus adataiból. 2023 első negyedévében 28,89 százalék volt az import részaránya a magyarországi villamosenergia-felhasználásban, májusban pedig 28,03 százalék.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, 2023. Fotó: Németh Dániel / 444
Bár Orbán stratégiai célként azt jelölte meg, hogy nullára csökkenjen a villamosenergia importja, a szakértők közt nincs teljes egyetértés abban, hogy szükséges-e az import csökkentése (van, aki szerint az importáram biztonsági kockázatot jelent, más szakértő viszont amellett érvel, hogy előnyös, és a klímasemlegesség elérése érdekében szükséges a villamosáram-kereskedelem).
Tavaly decemberben pedig Szijjártó Péter az energiellátás diverzifikációjáról beszélve épp ellentétes célt fogalmazott meg, mint Orbán a tusványosi beszédben: Szijjártó szerint a villamosenergia-import növelésén dolgozik a kormány.
“Magyarország energiaellátásában a földgáz kivételesen fontos szerepet játszik, ez a függőség azonban csökkenthető, egyebek mellett a villamosenergia-import növelésével is, a kormány ezért nagy erőkkel dolgozik ezen” - idézte Szijjártót akkor a kormany.hu.
A munkaerőpiaccal kapcsolatos sikerek vagy ígéretek visszatérő elemei Orbán Viktor beszédeinek, az idei előadásából sem maradhatott ki a téma.
“2010-ben a foglalkoztatás 62 százalékos volt, ma 77 százalékos, és 2030-ra 85 százalékig szeretnénk emelni”
- mondta el a miniszterelnök, mi pedig, lévén, hogy a második rész ígéret, a mondat első felében elhangzó adatokat vizsgáltuk.
Ehhez fontos tisztázni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egyáltalán kit tekint foglalkoztatottnak. A statisztikákba azok számítanak bele, akik a lakossági munkaerő-felmérésük idején “az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végeztek” vagy “rendelkeztek olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) voltak távol”.
Fontos, hogy ebben a statisztikában azok is benne vannak, akik Magyarországon élnek, de külföldön dolgoznak, és azok is, akik itthon, de közfoglalkoztatottként dolgoznak.
És 2021 februárjától kezdve, uniós normáknak megfelelve, foglalkoztatottnak számítanak azok az emberek - jellemzően nők - is, akik az adatfelvételkor nem, de a gyes/gyed folyósítása előtt dolgoztak, és annak lejártával is lesz hová visszamenniük. Gyesen vagy gyeden lévők korábban csak akkor számítottak foglalkoztatottnak, ha a támogatás igénybevétele mellett dolgoztak is. Ez utóbbi módosítás körülbelül 120-150 ezer fővel növelte a foglalkoztatottak számát, ami már jelentősebb elmozdulásnak számít - írtuk korábbi cikkünkben.
Tehát bár valóban nőtt a foglalkoztatottság az elmúlt 13 évben, a statisztikák pontos értelmezéséhez mindig figyelembe kell venni, hogy ebbe nagyon alacsony jövedelmű embereket is beleszámolnak, valamint a módszertani változások miatt olyanokat is, akik korábban egyáltalán nem szerepeltek ebben a statisztikában.
Ezekkel a kitételekkel néztük meg az Orbán által bemondott számokat, de arra jutottunk, hogy a miniszterelnök beszédének írói rossz adatsort nézhettek a KSH 15-64 éves népesség gazdasági aktivitására vonatkozó statisztikáiban.
A foglalkoztatottak aránya ugyanis a jelenleg érvényes módszertan szerint nem 62, hanem 57 százalék volt 2010-ben, 2022-ben (ez a legfrissebb éves adat) pedig nem 77, hanem 74,4 százalék.
Igyekeztünk megfejteni, honnan jöhetett az Orbán által idézett 62 és a 77 százalékos adat.
A KSH táblázatában a 2022-es foglalkoztatottsági ráta oszlopától kettővel balra látszik egy 77,2 százalékos arányszám. Ez azonban nem foglalkoztatottság, hanem a 15-64 éves népesség aktivitási rátáját mutatja, azaz, a KSH definíciója alapján a gazdaságilag aktív népesség arányát a 15-64 éves népességen belül. Ebbe beletartoznak a foglalkoztatottak, de a munkanélküliek is (2010-ben 10,7 százalék, 2022-ben 3,7 százalék).
Orbán másik, a 2010-es foglalkoztottságra vonatkozó arányszáma viszont egy másik táblázatból köszön vissza: a KSH 2021 januárjáig érvényes gazdasági aktivitási statisztikájából, ahol a gyesen vagy gyeden lévő szülők még csak akkor számítottak foglalkoztatottnak, ha a támogatás igénybevétele mellett dolgoztak is. A 2010-es évre vonatkozóan ugyanis valóban szerepel a táblázatban egy megközelítőleg 62 százalékos (valójában 61,9 százalékos) adat. Csakhogy ez sem a foglalkoztatottak, hanem az aktívak (azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek) arányát mutatja a 15-64 éves népesség körében.
Mindenesetre a hiba nem jött jól Orbánnak: a statisztika szerint valójában 2010 és 2022 között 31 százalékkal nőtt a foglalkoztatási ráta (57-ről 74,4 százalékra), de az Orbán által bemondott számokból csak 24 százalékos emelkedés látszik.
„Van egy óriási egyetemfejlesztésünk. 2010-ben egyetlen magyar egyetem sem volt a világ első 5 százalékában; a tavalyi évben pedig már volt 11 ilyen magyar egyetem” -
tért Orbán a felsőoktatásra.
Orbán nem jelölte meg, milyen forrásra alapozza állítását a kormányzati egyetemfejlesztés eredményeiről, de nagyon valószínű, hogy a TIMES Higher Education (THE) egyetemi rangsorra utalt.
Korábban Hankó Balázs felsőoktatási államtitkár és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is úgy beszélt a THE rangsorról, mint ami azt mutatja, hogy jelenleg 11 magyar egyetem van a világ első 5 százalékában.
Tény, hogy a THE World University Rankingje 2023-ban 11 magyar egyetemet rangsorolt, és az is igaz, hogy ugyanennek a rangsornak a 2010-2011-es kiadásában még egyetlen magyar felsőoktatási intézmény sem szerepelt.
Csakhogy 13 év alatt a rangsor hossza is jelentősen megváltozott. Míg a 2010-2011-es verzióban összesen 199 egyetem szerepelt, idén már több mint 1500 intézmény került fel a rangsorra.
A 2023-as listán a legjobbnak minősített magyar egyetem, a Semmelweis Egyetem a 201. helytől a 250.-ik terjedő sávba került, tehát az első 200-ban továbbra sincs magyar intézmény.
Vagyis a magyar egyetemek 2010 és 2023 közötti látszólagos előretörését valójában a lista kibővülése magyarázza.
Egy korábbi cikkünkben Gulyás Gergelynek azt az állítását elemeztük, hogy a felsőoktatási „modellváltás” sikerességét igazolja, hogy 2019 és 2023 között megnőtt a listán szereplő magyar egyetemek száma.
Azt találtuk, hogy a növekedést ebben a rövidebb időintervallumban is alapvetően a lista hosszának változása okozta. Ugyan két modellváltó intézmény (a Semmelweis Egyetem és az Óbudai Egyetem) valóban előrelépett a rangsorban, mások viszont hátrébb csúsztak (például a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem vagy a BME).
Maga a THE rangsora egyébként nem állítja magáról, hogy a világ egyetemeinek legjobb 5 százalékát jeleníti meg. Egy ilyen állandó arányszámnak a lista folyton változó hossza is ellentmond.
Korábbi cikkünkben Fábri György, az ELTE docense, az egyetemi rangsorok kutatója rámutatott, hogy nincs egzakt számunk arról, hány egyetem működik a világon, definíció kérdése, hogy egyáltalán mit tekintünk egyetemnek. A kutató becslése szerint 5 százalék helyett reálisabb lenne azt mondani, hogy a THE listájára felkerült egyetemek „a rangsor szempontjai szerint a világ legjobb tíz százalékához tartoznak”.
„Ami a családtámogatást illeti, ott a gyermeknevelési rátánk, ugye 1,2 százalék volt, ezt fölemeltük 1,5-re. De ahhoz, hogy a népességünk ne csökkenjen, ahhoz 2,1 kellene”
– mondta Orbán, majd hozzátette, hogy ebből is látszik, hogy nagy bajban vagyunk, ezért továbbra is minden energiát és költségvetési erőforrást a családpolitika irányába kell mozgósítani.
Több hazai és nemzetközi adatsort átnézve arra jutottunk, hogy
az Orbán által említett számok stimmelnek, ám az, hogy a termékenységi ráta növekedése a jelenlegi kormány családtámogatási rendszerének köszönhető, nem bizonyítható. Ráadásul 2021 óta újra csökkenő tendenciát mutatnak a számok.
A teljes termékenységi arányszám azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyereknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett, áll a Központi Statisztikai Hivatal honlapján. A KSH adatai szerint ez a szám Magyarországon 2010-ben valóban 1,25 volt, míg 2022-ben már 1,52.
Ha azonban megnézzük a 2010 előtti éveket, akkor azt látjuk, hogy az 1950-es években, illetve az 1960-as és 1970-es évek második felében 2 felett volt a termékenységi arányszám; a 2000-es évek elején pedig 1,2-1,3 körül alakult. A mélypont 2011-ben jött el, akkor a termékenységi ráta 1,23 volt, majd lassan növekedni kezdett.
Ez a növekedés azonban csak 2021-ig tartott, 2022-re 0,07-tel csökkent, a 2023-as adatokat pedig még nem ismerjük. A KSH 2022 decemberi adatai szerint tavaly 88 400 gyerek született, 5 százalékkal, vagyis majdnem 4700 gyerekkel kevesebb, mint 2021-ben.
Több nemzetközi statisztikát is átböngésztünk, ahol hasonló adatokat találtunk. Az Eurostat adatai szerint 2021-ben Európában 4,09 millió gyerek született, a termékenységi ráta az Unióban 1,53 volt. Ez a szám Magyarországon 2010-ben az európai adatok szerint is 1,25 volt. Ha megnézzük a többi uniós tagállamot, akkor elmondhatjuk, hogy 2010-ben ez a legalacsonyabb arányszám volt az EU-n belül. 2021-re a középmezőnybe kerültünk, az Eurostat adatai alapján 1,61 volt a termékenységi ráta Magyarországon. Itt 2022-es adatok még nincsenek.
Az Európai Demográfiai Adatsor amellett, hogy megmutatja az uniós tagállamok 2020-as teljes termékenységi arányszámát, értékes adatokat közöl arról, hogy ez a ráta hogyan változott az egyes országokban 2010 és 2020 között. Ebből az látszik, hogy Magyarországon 0,31-gyel nőtt az arányszám tíz év alatt, vagyis ez alapján az Unión belül nálunk volt a legnagyobb növekedés a termékenységi arányszámban. Az Eurostat már említett adatsora szintén hasonló számokat mutat.
Ezek a táblázatok azonban a 2022-es csökkenés adatait már nem veszik figyelembe, csupán 2020-2021-ig figyelik az adatokat.
A 2,1-es ráta, amiről Orbán beszélt, egy ideális szám. Ahogy a KSH honlapján olvasható: „egy ország népességszáma fenntartható, ha teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et. Ezt nevezzük reprodukciós szintnek. Amennyiben a termékenység tartósan a reprodukciós szint alá kerül, az össznépesség csökken és öregszik.” Ez a szám Magyarországon utoljára 1978-ban volt 2 felett, és Európában sem gyakori: egyedül Írországban és Franciaországban volt 2 felett a 2010-es évek elején, azóta sehol.
Az ENSZ előrejelzései szerint Magyarország jelenleg a kelet-európai régió középmezőnyében található. 2050-re azonban lejjebb kerülünk a ranglistán, mert míg az átlag kelet-európai termékenységi arányszám várhatóan 1,67 lesz, addig Magyarországon csak 1,63. 2100-ra pedig még kisebb növekedés várható: Magyarország termékenységi rátája 1,65 lesz az előrejelzések szerint, a kelet-európai átlag pedig 1,72 lesz.
Hogy a növekedésnek mi az oka, nehéz pontosan megmondani: bár családtámogató politikai rendelkezések ösztönözhetik a gyerekvállalást, de a kérdés meglehetősen komplex, és az ok-okozati összefüggés statisztikai eszközökkel nehezen bizonyítható. Ahogy a KSH írja: „Az egyes országok közötti különbségeket egyebek mellett a munkaerőpiaci sajátosságok, az eltérő szociális ellátórendszerek és a kulturális tényezők is befolyásolják.” Arról tavaly decemberben Mihályi Helga szociológus beszélt a Népszavának, hogy „egy társadalomban mennyi gyermek születik, három okra lehet visszavezetni: a demográfiai háttérre, a szociológiai helyzetre és a gazdasági feltételekre.” Majd hozzátette: „A kormányzati családtámogatási rendszer jelenleg csak gazdasági oldalról igyekszik orvosolni a problémát.”
Azt pedig fontos megjegyezni, hogy az, hogy a termékenységi ráta növekszik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal több gyerek is születik az adott országban.
Jól mutatja ezt, hogy míg az elmúlt időszak legalacsonyabb termékenységi rátája 2011-ben volt, akkor 88 049 gyerek született Magyarországon; addig 2022-ben, amikor a termékenységi arányszám majdnem 0,3-mal több volt, csupán 442-vel több gyerek született az országban.
Módosítva 2023.07.24. 21:33-kor: A cikk első verziójában Orbán Viktor tévesen államfő megnevezéssel szerepelt miniszterelnök helyett.
Módosítva 2023. 07.25. 10:53-kor: A cikk korábbi verziójában tévesen szerepelt, hogy az egy főre eső nemzeti összterméket vásárlóerő-paritáson vizsgálva az elmúlt években Csehország és Lengyelország vezető szerepe cserélődött, ezt a mondatot töröltük.
Mósodítva 2023.07.26. 13:03-kor: A cikk korábbi verziójában a V4 országainak egy főre eső nemzeti össztermékét vásárlóerő-paritáson ábrázoló grafikonján tévesen a milliárd dollár egység szerepelt a dollár/fő helyett.
Címlapi kép: Németh Dániel / 444
