A fiatal Kövér László Kádár János mellett pózol egy régi sajtófotón:
Forrás: Facebook
Ezt a képet 2023. január 28-án tették közzé a Facebookon. Az országgyűlés elnökét, a Fidesz egyik vezető politikusát pedig kommentelők tucatjai kritizálták a fotó alatt, mondván, híresen vehemens antikommunizmusa csupán képmutatás.
Csakhogy a kép egyszerű hamisítvány. A valódi kép 1986. június 11-én, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti találkozója idején készült. Kádár János pedig nem a fiatal Kövér László, hanem egy másik szocialista politikus, Szűrös Mátyás oldalán szerepel rajta - írtuk meg ebben a cikkünkben. Mire a cikk megjelent, az ominózus posztot már több mint 4500-an megosztották a Facebookon.
De több ezren terjesztettek ugyanezen a platformon tavaly tavasszal egy olyan történelmi témájú szöveget is, amely azt állítja, hogy a második világháborúban nem az oroszok, hanem a különböző "Ukrán Hadseregek" szállták meg Magyarországot, és követtek el nemi erőszakot nők tömegeivel szemben. Sőt, kiemeli azt is, hogy az ‘56-os forradalom leverését is a Szovjetunió akkori első embere, Nyikita Hruscsov vezényelte le - aki a bejegyzés szerint szintén ukrán volt. Ez a szöveg a jelen háborús helyzetben tökéletesen alkalmas arra, hogy Ukrajna ellen hangolja az olvasóit. Feltehetően ilyen céllal is kezdték terjeszteni az interneten.
Csakhogy a benne szereplő állítások nem helytállóak.
Naponta rengeteg történelmi témájú tartalommal találkozhatunk az interneten. Szembe jöhetnek oktató jellegű, történelmi eseményeket, összefüggéseket magyarázó Youtube-videók, ikonikus vagy lebilincselő történelmi fotók, mémek, esetleg politikusok, közszereplők történelmi témájú megnyilatkozásai. De, ahogy a fenti példák mutatják, történelmi témakörben is gyakran futhatunk bele hamis, szenzációhajhász, félrevezető, esetleg manipulált tartalomba.
Sőt, a közösségi média hírfolyamunk tartalmát meghatározó algoritmusok működése miatt sokszor nagyobb eséllyel találnak meg minket ilyen tartalmak, mint egy-egy szakértői, történészi közreműködéssel készült anyag, legyen az egy előadás a Youtube-on, vagy egy alaposan kidolgozott cikk.
Erről a problémáról szól Jason Steinhauer történész 2022-ben megjelent History, Disrupted című könyve, amelyben a szerző azt vizsgálja, hogy a közösségi média, a web 2.0 kétezres évek vége óta tartó térnyerése mennyiben változtatta meg, ahogyan a történelemről gondolkodunk.
Steinhauer, aki nemrég az ELTE Bölcsészettudományi Karán is tartott egy előadást a témában, azt állítja,
a közösségi médiában azok a történelmi tartalmak lehetnek igazán sikeresek, amelyek alkalmaznak bizonyos közösségi médiás sikerrecepteket.
Képek esetében például nagyobb eséllyel terjednek széles körben a letaglózó, erős érzelmek kiváltására képes, megdöbbentő, esetleg nosztalgiát keltő fotók. Egy történelmi témájú animált magyarázó videó pedig nagyobb eséllyel futhat be nagy karriert az interneten, ha olyan témát dolgoz fel, aminek épp hírértéke van. De nagyobb eséllyel lesznek sikeresek olyan történelmi tartalmak is, amelyek közösségi hozzájárulással (crowd-sourcinggal) készülnek, és nem egyetlen vagy néhány szakértő szerzőhöz kötődnek.
Valójában a közösségi médiának ez a működési módja erőteljesen a minőségi, tudományos igényű történészi tartalmak terjedése ellen hat - magyarázza Steinhauer, aki a könyvében egy érdekes amerikai példán illusztrálta, mik a veszélyei ennek a jelenségnek.
2015 júniusában a dél-karolinai Charleston városában Dyllan Roof, egy 22 éves fehér férfi 9 embert ölt meg egy templomban, amelyet főleg feketék látogattak. A charlestoni mészárlásként elhíresült eseményről a hatóságok megállapították, hogy rasszista bűncselekmény volt, az elkövető ugyanis már a merénylet előtt sem csinált titkot abból, hogy mindenkit gyűlöl, aki nem fehér. A történtek után nem sokkal előkerült egy nagy valószínűséggel Roof által szerkesztett oldal olyan képekkel, amiken éppen fehér felsőbbrendűséget hirdető jelképekkel vagy fegyverekkel pózol, amerikai zászlót éget vagy éppen a konföderációs zászlót lengeti.
A konföderációs zászló a déli államok jelképe volt az 1861 és 1865 között zajlott amerikai polgárháborúban. Azoké az államoké, amelyek többek között a rabszolgatartás fenntartása érdekében harcoltak az unionista északi államoktól való elszakadásért.
Dél-Karolina államban, ahol a rasszista mészárlás történt, az állami törvényhozás épülete előtt is ott lobogott 2015 júniusában a konföderációs zászló egy olyan emlékhelyen, ahol konföderációs katonákra emlékeznek. Ráadásul míg a charlestoni mészárlás után az állam összes hivatalos épületén félárbócra engedték az amerikai nemzeti zászlókat, a konföderációs zászlókkal ezt egy helyi törvény értelmében nem lehetett megcsinálni.
A dél-karolinai törvényhozás epülete előtt 1961 és 2015 között lobogott a konföderációs zászló. Fotó: Mladen Antonov / AFP
A történtek után komoly vita indult a konföderációs zászló megítéléséről az amerikai közéletben. Barack Obama akkori elnök az elnyomás szimbólumának nevezte, és több déli államban tüntetéseken követelték a konföderációs zászlók eltávolítását a közterületekről.
Ezekben a hetekben kezdett terjedni az interneten egy videó, amely azt a kérdést tette fel: “A rabszolgatartásról szólt-e a polgárháború?” Az 5 és fél perces alkotás amellett érvel, hogy igen, kiemelve, hogy a rabszolgatartás eltörlése amerikában egy republikánus elnök, Abraham Lincoln érdeme.
A videó nagyot futott a közösségi médiában, Steinhauer könyvének megjelenésekor már több mint 36 millió megtekintésnél járt összesen azon a két felületen, ahol közzétették.
A történész szerint a videó sikerének kulcsa, hogy az animációs megoldások és a terjedelem miatt könnyen fogyasztható, és legfőképp, hogy aktuális politikai-közéleti témára reflektál.
A videót azonban nem szakértők, esetleg releváns oktatási intézmények készítették. A PragerU nevű amerikai think tank munkája, amely rendszeresen terjeszt szélsőjobboldali irányba elfogult, félrevezető, ráadásul nem ritkán gyűlöletkeltő tartalmakat a közösségi médiában. A Media Bias/Fact Check nevű oldal, ahol egy-egy forrás megbízhatóságáról lehet tájékozódni, kifejezetten megbízhatatlan forrásnak értékelte emiatt, és összeszedte azokat a tartalmaikat is, amelyekről független tényellenőrző szervezetek bizonyították már be, hogy nem helytállóak.
“A szóban forgó videó sem oktatási céllal készült, hanem hogy a téma népszerűségét kihasználva történelmi-politikai témákban a PragerU mérvadó forrásként pozícionálja magát”
- vélekedik Jason Steinhauer. A történész szerint ennek a célnak az eléréséhez fontos, hogy a videó - akár hirdetéseken keresztül is - minél több felhasználóhoz eljusson. A közösségi média működésmódja alapján ugyanis a nagy nézettség a felhasználókban is keltheti azt az érzést, hogy az eléjük került népszerű, ráadásul igényesen kivitelezett videó megbízható forrás a témában. Főleg, ha korábban nem hallott még a csatornáról, ahol az adott tartalom megjelent.
Ahogyan a közösségi médiában szembejövő tartalmakkal általában, úgy a történelmi témájú tartalmakkal is érdemes nagyon kritikusnak lennünk - magyarázta Jason Steinhauer.
Nézzük meg,
az adott tartalmat, és arra is figyeljünk, milyen eszközökkel él annak érdekében, hogy minél nagyobb tömegekhez eljuthasson a közösségi platform algoritmusa jóvoltából.
Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, az nagyban segíthet az olyan, kifejezetten dezinformációs céllal közzétett tartalmak kiszűrésében is, mint a cikkünk elején említett (manipulált) fotó az állítólagos Kádár-Kövér találkozóról. És segíthet megérteni, milyen politikai célt szolgál éppen most bedobni a közbeszédbe olyan hamis információkat, hogy nem is oroszok, hanem ukránok voltak Magyarország megszállói a világháború után, és az ‘56-os forradalmat is egy ukrán származású szovjet politikus vezényletével verték le.
Címlapi illusztráció: Galántai Maja
