Totth Benedek - Zöldi Blanka
Több mint két hete tart a Hamász-izraeli háború. A híradások több ezer halottról és tízezernél is több sebesültről számolnak be, és még messze lehet a konfliktus vége.
A sajtóból és a közösségi médiából is rengeteg hír, elemzés, kép és videó ömlik ránk, köztük véres, erőszakos felvételek. Nem csoda, ha ezek erősen hatnak az érzelmeinkre: félelmet, dühöt, sajnálatot vagy elkeseredettséget érzünk.
Ez pedig könnyen táptalaja lehet a dezinformációnak.
Az Euronews például egy cikkben gyűjtötte össze azokat az eseteket, amikor gyerekekről készült felvételeket használtak félrevezetően, dezinformációs célokra. Többek közt olyan félrevezető felvételek terjedtek, amelyeken állítólag ketrecben tartott izraeli gyerekek, síró gázai kisfiúk, valamint egy elrabolt izraeli lány szerepeltek. Bár nem lehetett minden esetben beazonosítani, hogy pontosan mikor, hol készültek a felvételek és kik szerepelnek rajtuk, az végül mindegyikről kiderült, hogy valójában még a Hamász október 7-i támadása előtt töltötték fel az internetre.
ATTENTION: The video which claims to show the abducted Israeli kids in cages in Gaza is FALSE. These are NOT Israeli children, and the video was posted more than four days ago - before the current war.
— פייק ריפורטר | FakeReporter (@FakeReporter) October 8, 2023
Please do not spread this false and harmful video.
Follow us for more… pic.twitter.com/KmiVg5SxEW
Korábbi cikkeinkben már foglalkoztunk azzal, hogyan lehet elkerülni a gázai háborúval kapcsolatos félretájékoztatást. Arra vonatkozóan adtunk tanácsokat, hogy:
Ebben a cikkben pedig arra fókuszálunk, hogy működik dezinformáció pszichológiája, és mire érdemes figyelni, ha az érzelmeinkre erősen ható tartalmakkal találkozunk.
Amikor háborús helyzetben tájékozódunk, különösen érzékenyek vagyunk a hamis információkra, mivel az érzelmi hatások erős befolyással bírnak a gondolkodásunkra is - írja a PEN America írószövetség a nemrég publikált dezinformáció-ellenes kisokosában. Ebben kiemelnek olyan mindennapi jelenségeket, kognitív torzításokat, amelyek alakítják az információ-befogadást:
Ezek a torzítások háborús helyzetben kiemelten érzékeltetik a hatásukat. Így első lépésként már az is segít, ha ezeknek a létezésével tisztában vagyunk, és a médiafogyasztási szokásainkat ennek tudatában alakítjuk.
Krekó Péter dezinformációs szakértő, a Political Capital ügyvezető igazgatója emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy
a dezinformáció és a terrorizmus pszichológiai funkciója nagyon hasonló: hogy polarizálja a társadalmat és a közbeszédet.
“Mérlegelni kell, hogy érdemes-e mindig mindenről véleményt alkotni, és azt rögtön megosztani a külvilággal, hiszen az azonnali, kritika nélküli véleményalkotás elősegíti a dezinformáció gyors terjedését. Fontos tehát az önmérséklet, főleg, mert a terrorizmus egyik célja, hogy félelmet keltsen, erős érzelmi reakciót váltson ki, és állásfoglalásra kényszerítsen” - mondta Krekó a Lakmusznak.
Címlapi kép: Izrael melletti kiállás és szolidaritási istentisztelet a Dohány utcai zsinagógában 2023. október 11-én, miután a Hamász megtámadta Izraelt. Fotó: Bankó Gábor / 444
Hozzátette, hogy a jelenlegi konfliktusban erre kiválóan alkalmas eszköz a hamis narratívákban tálalt, “újrahasznosított” videók terjesztése, mert ezeket egyszerű előállítani. “Az érzelmi felfokozottság, a szorongató élmények erősítik az információéhséget és sokszor a közlésvágyat is, így több megosztást eredményezhetnek a közösségi platformokon” - mondta.
Tanulmányok is bizonyítják, hogy az érzelmeknek nagy szerepük van a hamis információk terjesztésében, a hamis információk pedig gyorsabban és messzebbre érnek el a tényeknél.
Sokszor valóban nehéz eldönteni, hogy az információ, amivel találkozunk igaz-e vagy sem. Ilyenkor ahelyett, hogy megosztanánk, teljesen rendben van, ha inkább megállunk, és elfogadjuk a bizonytalanságot. Ez persze különösen nehéz, ha személyesen érintettek vagyunk vagy érzelmileg erősen bevonódunk - írja a PEN America kisokosa, majd további tanácsokat is ad:
“Legyél nyitott a tanulásra és arra, hogy meglepődj. Ha az az érzésed, hogy “pont az történik, amire számítottam”, akkor lehet, hogy nem látsz át mindent. Fontos, hogy lépj hátra, vizsgáld meg az első reakciódat, és tegyél fel kérdéseket. Bízhatok az információ hitelességében? Várjak inkább, hogy megerősítsék ezeket az információkat?”
A tudatos médiafogyasztáshoz mankót nyújthat az úgynevezett SIFT-módszer is, amelyet Mike Caulfield médiatudatosság-szakértő fejlesztett ki. A technika négy egyszerű lépésből áll, és jól alkalmazható, ha megosztó vagy gyűlölködő tartalmakkal találkozunk:
A cél tehát nem a részletes tényellenőrzés, hanem az információ gyors vizsgálata, ami alapján már el lehet dönteni, hogy dezinformációs kockázattal jár-e, ha megosztjuk az adott tartalmat.
Az első lépés, a “megállás” különösen fontos az olyan szélsőséges érzelmi reakciókat kiváltó konfliktusok esetén, mint az október 7-i terrortámadások vagy Izrael és a Hamász között jelenleg zajló háború. A dezinformáció terjedése ellen már azzal is teszünk, ha nem osztjuk meg azonnal a közösségi oldalakon elénk kerül felkavaró tartalmakat.
A hírverseny, a szenzációhajhász szalagcímek szintén erős érzelmi reakciókat válthatnak ki, ami további dezinformációs kockázatot jelent. Krekó a média felelősségét is kiemelte abban, hogy mekkora teret nyújt egyes narratíváknak - például terrorcselekmények esetén. “A 2020-as bécsi terrortámadást követően például az osztrák sajtó “elhallgatott”, és megvárták, amíg az információkat verifikálni lehet, így is csökkentették a dezinformációs kockázatot” - mondta Krekó.
Osztrák rendőr a bécsi terrortámadás után, 2020. november 2-án. Fotó: Alex HALADA / AFP
Hozzátette: a média önmérséklete mögött az a meggyőződés is meghúzódott, hogy az áldozatok szenvedésének és a terrorizmus borzalmainak részletes bemutatása végső soron a terroristák kezére játszik, hiszen a terrorizmus valójában pszichológiai fegyver, aminek hatékonysága az általa kiváltott hatásban mérhető.
A szakértő szerint általánosságban elmondható, hogy egy ilyen véres konfliktus egy ponton túl mindkét oldal címkézésével jár:
“Ebben a felfokozott helyzetben könnyen rásüthetik bárkire, hogy arabpárti vagy izraelpárti. Az erős érzelmi bevonódás, az érintettségek okán már az is állásfoglalásnak számít, ha valakiről azt állítják, hogy dezinformációt terjeszt.”
Ez viszont azzal járhat, hogy még a hagyományosan hitelesnek tekintett forrásokat is sok kritika éri. A BBC-t az orosz-ukrán háború alatt mindkét fél vádolta már azzal, hogy a másik oldal pártján áll. A gázai kórházat ért támadás után pedig Izrael vádolta elfogultsággal a brit közszolgálati csatornát, illetve azt is számonkérték, hogy miért nem nevezik terrorista szervezetnek a Hamászt.
Krekó szerint azonban a tájékozódásban fontos a nemzetközi, illetve a mainstreamsajtó szűrője, és hogy inkább célirányosan keressük az információt.
“Sok kutatás kimutatta már, hogy jobban ki van téve a dezinformációnak az, aki kizárólag a közösségi médiából, a saját buborékjából tájékozódik. Ráadásul a buborékba bekerülő információ könnyen felerősödik, a közösségi platformok - főleg az X - pedig nemtudnak és/vagy nem akarnak küzdeni az álhírek ellen. Ezért is fontos, hogy ne csak a buborékunk határozza meg, hogy milyen forrásokból szerzünk információt.”
A Political Capital és a Lakmusz a HDMO projekt keretében működik együtt.
