Szerzők: Neuberger Eszter és Teczár Szilárd
Félrevezető statisztikákkal harcol a Fidesz a “nemátalakító műtétek nyugati őrülete” ellen - ezzel a cikkel a címlapon indult 2022 januárjában a Lakmusz. Országgyűlési választások előtt álltunk, és akkoriban még minden jel arra mutatott, hogy a választási kampány két meghatározó témája a migráció és a genderkérdés lesz.
Majdnem fél évvel jártunk azután, hogy elfogadták azt a gyermekvédelminek nevezett, valójában a pedofíliát és a homoszexualitást durván összemosó törvényt, amely megtiltotta, hogy 18 éven aluliakhoz eljusson bármilyen, „a szexualitást öncélúan ábrázoló” vagy “a nem megváltoztatását és a homoszexualitást” megjelenítő tartalom. A Fidesz pedig épp arra buzdította a szavazóit, hogy vegyenek részt a gyermekvédelminek nevezett népszavazáson is (ezt egyébként már a törvény megszavazása után kezdeményezték).
Az “LMBTQ-propaganda” elleni kampányolásra is tökéletesen alkalmas referendumot aztán április 3-án, az országgyűlési választásokkal párhuzamosan meg is tartották, az érvényes szavazatok alacsony száma miatt azonban érvénytelen lett.
Fotó: Beata Zawrzel/NurPhoto via AFP
A szomszédban zajló háború eddigre teljesen elsodorta a fókuszt “az LMBTQ-mozgalmak által javasolt gyermeknevelés és társadalomfelfogás” elleni koncentrált kampányolásról, de ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt egy évben ne bukkant volna elő folyamatosan a téma a nyilvánosságban.
A júliusi Pride-hónap és az ezen a hétvégén zajló Budapest Pride felvonulás alkalmából összegyűjtöttük, milyen állításokat vettünk górcső alá LMBTQ-témában, és ajánlunk néhány olyan anyagot is, amelyek segíthetnek megérteni, hogyan állítható a dezinformáció a kirekesztés szolgálatába olyan sérülékeny csoportokkal szemben, mint a különböző szexuális kisebbségek.
A gyermekvédelminek nevezett törvény nyomán az egyik legintenzívebben a transzneműség, a transznemű közösség ellen kezdett kampányolni a kormány. Ennek az erőfeszítésének központi eleme volt, hogy a kormánypárti politikusok és médiumok igyekeztek addig hajlítani a valóságot, míg megnyilvánulásaikból úgy nem tűnt, nyugaton futószalagon végzik kiskorúakon a nemátalakító beavatkozásokat.
Fotó: Celestino Arce/NurPhoto via AFP
Volt, hogy kontextusukból kiragadott, félrevezetően tálalt statisztikákat használtak ehhez, és volt, hogy frissen megszavazott törvényeket magyaráztak teljesen félre. Például a spanyol transztörvény esetében, amelybe kamaszok nemváltó műtétjeit látta bele egy Fidesz-közeli elemző intézet, pedig a törvény valójában csak azt teszi lehetővé, hogy az okmányokban 18 éven aluliak is átirathassák a nemüket.
A gyermekvédelminek nevezett törvény elfogadása után nagy kérdés volt, hogyan alkalmazzák majd azt a gyakorlatban az erre hivatott hatóságok.
Közérdekű adatigényléssel fordultunk az egyik ilyen állami szereplőhöz, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsához, hogy megtudjuk, valóban úgy áradnak-e az LMBTQ-tartalmak a kiskorúakra a magyar médiából, ahogyan azt egyes kormánypárti politikusok állítják, és hogy a gyermekvédelmi törvény hatékony eszköz-e a hatóság kezében a kormány célkeresztjébe került tartalmak elleni fellépésre.
A megkapott dokumentumokból megtudtuk: hiába panaszolt be négy külföldön letelepedett médiaszolgáltatót is az illetékes külföldi társhatóságoknál az NMHH, azok nem értettek egyet a magyar Médiatanács véleményével. Így egy médiaszolgáltatót sem büntettek meg végül az új szabályok alapján.
Érdekes részletek is kiderültek az egyes esetekkel kapcsolatban. Az egyik szolgáltatót, egy cseh társaságot például azért szankcionálta volna az NMHH, mert az 18-as karika nélkül adta le a Szivárványcsaládokért Alapítvány A család az család hirdetéseit.
Fotó: Szivárványcsaládokért Alapítvány/Youtube
A cseh médiahatóság szerint azonban a reklámszpotok „egyszerű családi jeleneteket használtak annak bemutatására, hogy egy család, ahol a szülői generációt azonos nemű pár alkotja, ugyanolyan zökkenőmentesen és nagyon hasonlóan működhet, mint egy tradicionálisként leírható család”.
Egy másik esetben egy meleg szexjelenet miatt panaszkodott a spanyol médiahatóságnál az NMHH a 18-as karika hiánya miatt. A spanyolok szerint a jelenetből hiányzott a 18+-os minősítéshez szükséges „részletesség és nyílt ábrázolás, illetve a [kiskorúakra gyakorolt] súlyos negatív következmények reális veszélye”.
Cikkünk nyomán a 444 videót is készített a témában.
A gyermekvédelmi törvény, illetve végrehajtási rendelete nemcsak a médiaszolgáltatókra, a könyvesboltokra is új szabályokat írt elő. Ezeket a rendelkezéseket azonban közel két évig meg sem próbálták alkalmazni.
A fogyasztóvédelem csak a közelmúltban kezdett el fellépni könyvesboltok ellen LMBTQ-témájú ifjúsági könyvek „nem megfelelő” forgalmazásáért. A Libri válaszul több érintett könyvet lefóliázva kezdett árulni, másokat pedig az ifjúsági irodalom kategóriából a szórakoztató irodalom polcaira helyezett át.
Fotó: Róka László/MTI
Eheti cikkünkben annak jártunk utána, hogy a gyermekvédelmi törvény szövege valóban kötelezi-e arra a könyvesboltokat, hogy egyes könyveket befóliázzanak.
A "gyermekeknek szóló" könyvekre valóban van ilyen előírás, de a homályos szabályokat nem mindenki ugyanúgy értelmezi. A webshopokban sem egységes a gyakorlat, ugyanazt a könyvet a Libri csak 18 éven felülieknek ajánlja, a Líra már 14 éves kortól.
A helyzet abszurditását érzékelteti, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülésének egyik ülésén viccesen még az is felvetődött, hogy létre lehetne hozni egy „18 éven felülieknek szóló gyermek- és ifjúsági irodalom” kategóriát.
Az LMBTQ-közösség tagjainak nem csak kormánypárti vagy egyenesen kormányzati szereplőktől kellett elviselnie kirekesztésre vagy megbélyegzésre alkalmas üzenteket, intézkedéseket az elmúlt évkeben. 2020 óta több hullámban olyan plakátok és matricák jelentek meg Budapest közterein, amelyek nagy szemű, színes hajú anime figurákkal népszerűsítettek hamis és gyűlöletkeltő üzeneteket.
Az egyik ilyen akció kifejezetten az LMBTQ-közösséget támadta transzfób és homofób üzenetekkel ( “Nem transznemű vagy, hanem elmebeteg”), illetve minden alapot nélkülöző állításokkal (“A buzik a népesség 3%-át se teszik ki, a pedofil esetek 40%-áért mégis ők a felelősek”). A plakátok üzeneteivel ellentétben a homoszexualitást 40-50 éve nem tekintik betegségnek, a tudományos publikációk pedig nem tárnak fel ok-okozati összefüggést a homoszexualitás és a pedofília között).
Cikkünkben bemutattuk a gyűlöletkeltő plakátokra válaszreakcióként létrejött Mese Lány Felszabadítási Mozgalmat - egy olyan művészeti projektet, amelyvisszaköveteli a japán műfajt a politikától, és közben felkutatta a köztéri akciók lehetséges elkövetőit is.
A szexuális kisebbségek kirekesztése - közhely következik - komoly történelmi hagyományokkal rendelkezik Magyarországon. Volt időszak, amikor ez azt jelentette, hogy az LMBTQ-közösség létezése is tabu volt a nyilvánosságban. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Blinken OSA Archívum gyűjteményében a homoszexualitás tárgyszóhoz kapcsolódó, 1978 és 1993 között megjelent cikkek egyetlen nem túl vastag mappában bőven elférnek.
Hogyan (nem) írtak az LMBTQI-közösségről a rendszerváltás előtt, amikor még szavak sem voltak igazán a másságra - és milyen hatással van ma a cancel culture az irodalomra, ha egyes szavakat utólag cenzúráznak?
Ezeket a kérdéseket jártuk körül júniusi podcastunkban Hanzli Péterrel, a Háttér Archívum és Könyvtár vezetőjével, valamint Székely Katalinnal és Zsámboki Miklóssal, a Blinken OSA Archívum munkatársaival, az adást kísérő cikkünkben pedig a Blinken OSA archívumából is bemutattunk néhány jellemző dokumentumot.
(Leadkép forrása: Beata Zawrzel/NurPhoto via AFP)
