Egy éve, február 24-én indított háborút Oroszország Ukrajna ellen. Már akkor is sejtettük, hogy a háborúban az orosz dezinformációs gépezetnek is nagy szerepe lesz – erről beszélgettünk Krekó Péterrel, a Political Capital ügyvezető igazgatójával és Rácz András biztonságpolitikai szakértővel.
Most, egy évvel később, a háború elindulásának évfordulója alkalmából fontosnak tartottuk áttekinteni az elmúlt hónapok eseményeit ebből a szemszögből (is). Kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan hatottak a különböző hamis narratívák a közbeszédre, mekkora szerepe van ebben a politikai szándéknak és a mainstream sajtónak, illetve hogyan fejlődött a dezinformációs gépezet.
Krekó Péter szerint az egyik meglepő tanulsága az elmúlt évnek, hogy maga az orosz dezinformációs gépezet nem fejlődött igazán, az eszközök korábban is ismertek voltak, és a legfőbb hamis narratívák sem újkeletűek, amelyekkel befolyásolni próbálják a nyugati közvéleményt.
Rácz András szerint annyiban talán mégis volt fejlődés, hogy miután az Európai Unió úgy reagált a háború kitörésére, hogy betiltotta a legfontosabb, Európában működő orosz televiziós és információs csatornákat, “Moszkva néhány hét alatt a levágott nagy csápok helyére növesztett rengeteg picike csápot”. Vagyis felépült a Facebookon, és más helyeken rengeteg kisebb, magát “hírszájtnak” nevező kis oldal, amik a betiltott vagy leblokkolt csatornák tartalmát terjesztik. Ez az alternatív struktúra ráadásul néhány hét alatt jött létre. Rácz szerint ez a gyors reagálás a kialakult helyzetre mindenképpen figyelemreméltó.
Krekó szerint emellett fontos kiemelni azt is, hogy bizonyos szempontból hatástalan is ez a dezinformációs hadviselés, amelyet Oroszország folytat, ugyanis az európai döntéshozókra nem igazán tudnak nyomást gyakorolni (a szankciós csomagokat eddig kivétel nélkül megszavazták), összességében pedig az európai közvéleményt sem sikerül eredményesen befolyásolni, legalábbis a közvélemény-kutatások alapján Európa összességében támogatja is ezeket a szankciókat. Más kérdés, hogy például Magyarországon érezhetően van egyes összeesküvés-elméleteknek tere, az orosz dezinformáció pedig, “mint kés a vajban, úgy képes hasítani”.
Rácz András és Krekó PéterKrekó Péter szerint az is figyelemreméltó, hogy valójában maguk a dezinformációs narratívák sem nagyon változtak az elmúlt hónapokban, legfeljebb egy-két újdonság jelent meg. Ezek közül viszont érdemes kiemelni azokat, amelyek az Amerika felelősségét vetik fel a konfliktusban, illetve azt hangsúlyozzák, hogy a Nyugat ugyanolyan bűnös ebben a konfliktusban, mint Oroszország.
Ennek a narratívának a hatásai pedig Krekó szerint velünk fognak maradni akkor is, ha vége lesz a háborúnak.
“Ott tud igazán erős lenni az orosz dezinformáció, ahol a mainstream politikában támogatást nyer” – hangzott el évvel ezelőtti beszélgetésünkben.
Azóta látjuk, hogy a magyar nyilvánosságba rengeteg csatornán keresztül ömlik az orosz dezinformáció.
Német Szilvi nemrég a Lakmuszon mutatta be, hogy a magyar facebookozók honnan és hogyan tájékozódnak a háborúról. Míg az ellenzéki csoportokban főleg a független média szolgált iránytűként a háborúról való tájékozódásban (ez alól csak az önmagába záródó EzaLényeg-univerzum jelent kivételt), addig a magyar kormányt és Putyin háborúját támogató csatornák olvasói között nagy az átfedés.
Rácz András szerint különösen problematikus az, hogy míg a járvány idején az oltásellenes narratívákat és szereplőket a magyar állam képes volt partvonalra szorítani, addig a háborúval kapcsolatban “döbbenetes, hogy mennyire nem látunk semmiféle aktív ellentevékenységet a kormányzati médiaapparátus oldaláról”. Rácz úgy véli, a COVID idején kiderült, hogy a centralizált információs környezet alkalmas arra, hogy a tényleg életveszélyes narratívákat elnyomja. Tehát az eszközök megvannak, sőt, az elmúlt 2 évben még hatékonyabbá váltak.
Így viszont a szakértő szerint nem arról van szó, hogy tehetetlenül nézzük, hogy a dezinformációs narratívák ellepik az információs teret.
“Egy csomó dolgot lehetne tenni, de valamiért a kormányzat nem teszi” – fogalmazott.
Rácz András szerint figyelemreméltó továbbá, hogy minden korábbinál élesebb ellentmondás feszül a kormány narratívája és tevékenysége között. Például az ország tele van plakátolva azzal, hogy az emberek 97 százaléka nemet mond a szankciókra, pedig maga a kormány megszavazta azokat. A biztonságpolitikai szakértő szerint a kormány kifelé és befelé történő kettős kommunikációja mostanra teljesen nyilvánvalóan üti egymást, ez az ellentmondás pedig elér az emberek pénztárcájáig is, hiszen az infláció (hibáztassa bár érte a kormány Brüsszelt és a szankciókat) hatásait nem lehet nem észrevenni.
Hogy a “televízió és a hűtőszekrény háborújának” milyen végkimenetele lehet, arról is beszélgettünk meghívott vendégeinkkel, ahogy szóba került még az is, miért nem tudnak az ellenzéki szavazók buborékban lenni, illetve milyen eszközökkel lehetne hatékonyabban fellépni a dezinformációk ellen.
A Lakmuszon az elmúlt egy évben kiemelten foglalkoztunk a háborús dezinformációval. Több mint hetven cikkben foglalkoztunk a háborúval vagy annak hatásaival, ezeket itt gyűjtöttük össze.
Már februárban rámutattunk, hogy Putyin milyen hamis, bizonyíték nélküli indokokkal indította el a háborút, és milyen más, hamis történelmi állításokkal igyekszik alátámasztani Oroszország területfoglaló igényeit:
Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy kormánypárti politikusoktól és megmondóemberektől Tomcatig hányan és hogyan terjesztenek hamis vagy félrevezető állításokat a háborúval kapcsolatban:
Illetve több anyagban is bemutattuk, hogy a kormánypárti sajtó hogyan torzítja el a háborús híreket, valamit igyekeztünk feltérképezni, hogy hogyan terjednek a közösségi oldalakon a dezinformációk:
Emellett foglalkoztunk a legnagyobb dezinformációs narratívákkal is, így többek közt a bucsai mászárlás valódiságának megkérdőjelezésével, az ukrajnai biofegyverek elméletével és az Északi Áramlat felrobbantása körüli kérdésekkel is.
Ajánljuk még a témában: partnerünk, az AFP is sorra vette a háború egy évének legfőbb dezinformációs narratíváit és az azokra adott cáfolatokat.
A Lakmuszon nagy figyelmet fordítottunk továbbá arra is, hogy ne csak a háborús dezinformációs narratívákat, de az azokra adható lehetséges válaszokat is bemutassuk.
Így készítettünk például interjút a Balti Elfek mozgalom egyik alapítójával, aki mesélt nekünk arról az önkéntes szervezetről, amely az orosz propaganda és a szervezett trollok semlegesítését tűzte ki céljául Litvániában, vagy éppen Michael D. Weiss amerikai újságíróval, akinek egészen konkrét javaslatai vannak arra, hogyan kerülje el a nyugati sajtó az orosz állami propagandagépezet csapdáját.
Nemrég pedig Danny Kemppel beszélgettünk: az AFP újságírója többek közt arról beszélt nekünk, hogy hogyan tudósított a bucsai mészárlás helyszínéről, az első sokk után hogyan kezdett gépszerűen az események dokumentálásába. Azt is elmondta, hogyan kapcsolódik össze a haditudósítás a tényellenőrző újságírással és a háborús bűnök nemzetközi feltárásával.
Címlapkép: Megemlékezés az orosz-ukrán háború első évfordulójáról, Washington, 2023. február 25. (Celal Gunes / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
